Egyek vagyunk

"Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért." (Sophia Loren)



Sosem szerettem a közhelyeket, de tényleg igaz, hogy gyermekünk születésével értjük meg csak a fenti és ehhez hasonló idézeteket. Teljesen megváltozik az életünk, a gondolkodásunk, és a kicsi születésétől fogva a testünkön kívül dobog tovább a szívünk. Én például szinte minden nap észreveszem magamon, hogy napközben arra gondolok, vajon mit csinálhat most az oviban. Rajzolnak, az udvaron fogócskáznak, vagy épp ebéd után készülődnek a délutáni alváshoz? Jó lenne ott lenni és meglesni, hogy érzi magát, kik a barátai, mivel játszik szívesen. És délután úgy rohanok érte az oviba, ahogy a lábam bírja, hogy végre újra együtt lehessünk, és azt a kevés időt, ami a délutánból megmarad, játékkal és beszélgetéssel tölthessük. Engem ezek a pillanatok kapcsolnak ki a nap végén.

Sokszor olvastam már, és egyet értek azzal a gondolattal, hogy ha kevés időt is tudunk a gyermekünkkel tölteni, az legyen MINŐSÉGI idő. Amikor nem a Híradót bámuljuk fél szemmel, amikor nem csak hümmögünk, amikor mond valamit, hanem tényleg rá figyelünk; beszállunk a LEGO kórház építésbe, segítünk kiszínezni Micimackót és Villám McQueen-t, vagy épp felolvassuk a kedvenc meséjét. Tény, hogy tudnia kell egyedül is elfoglalnia magát, hiszen nem tudunk egyszerre vasalni, főzni, teregetni, és legózni, de mivel nők vagyunk, ezt is megoldjuk valahogy. :)

Ilyenkor lép képbe az IDŐGAZDÁLKODÁS, amiről minden dolgozó (vagy épp két-három gyerekkel otthon lévő) anya tudna mesélni. Hogy mi fér bele a 24 órába, és mi nem, mit sikerül elvégezni időben, és mi az, amire csak a késő esti órákban jut idő (energia már kevésbé...).

Az időhiány a dolgozó anyukák egyik legnagyobb problémája. Lecsípünk az alvásidőből, nem vasalunk már ki minden egyes ruhadarabot és törölközőt, és és félve pillantunk a könyvespolcra, hogy vajon mikor lesz időnk elolvasni a hónapokkal ezelőtt beszerzett könyveket. Egy idő után viszont rá kell jönnünk, hogy ha magunkkal, a saját igényeinkkel nem törődünk, ha mindig másokat helyezünk előtérbe, és a mi igényeink az utolsó helyre kerülnek, akkor bizony elkezdjük nagyon rosszul érezni magunkat, amit a környezetünk is hamar észrevesz. Nincs türelmünk a férjünkkel esténként beszélgetni, alig várjuk, hogy a gyerek elaludjon, és a munkahelyen sem úgy teljesítünk, ahogy azt elvárnák.

Ezért nagyon fontos, hogy legalább havonta 1-2 alkalommal (de lehetőség szerint persze többször is) megpróbáljuk lepasszolni a gyerekeket, és beüljünk a barátnőnkkel egy cukrászdába, vagy bekuckózzuk magunkat egy csendes (!) szobába egy jó könyvvel és egy nagy bögre teával, esetleg befeküdjünk a kádba egy isteni habfürdőbe, behunyjuk a szemünket, és PIHENJÜNK.

Nektek mi a kedvenc kikapcsolódási módszeretek?