Társas magány

„Szép tavaszi nap volt, mi megszöktünk a munkahelyünkről egy hosszított ebédszünetre és kiültünk a Duna-partra kajálni és dumálni. Minden adott volt egy igazán jó pillanathoz, de ehelyett arról kezdtünk beszélni, hogy érdemes-e beszereltetni a macskaajtót a házba vagy sem. Aztán elmeséltem, mennyire leteremtett az anyja, mert rászóltam a gyerekre, ő meg sztorizott valami kütyüről, amit szívesen megvenne, aztán nekiállt képet keresni róla a neten. Ültem ott a parton, néztem őt, néztem a vizet és a fákat, és arra gondoltam, hogy soha nem éreztem még magam ilyen kilátástalanul magányosnak” –mesélte egy kedves barátnőm a pillanatot, amikor eldöntötte, hogy befejezi évek óta nehézkesen döcögő házasságát. A legfőbb ok pedig ez volt: a konstans, kilátástalan magány.

Ami, mondjuk, így elsőre furának hangzik. Párban magányosan? De hát úgy ritkábban van az ember egyedül! Az egyedüllét és a magány azonban nem ugyanaz: míg az előbbi egy objektív dolog, az utóbbi korántsem az. A magány ugyanis nem azt jelenti, hogy fizikailag nincs mellettünk senki, hogy nincs párkapcsolatunk, nincsenek barátaink vagy családunk. A magány érzése akkor lép fel, amikor az aktuális emberi kapcsolataink mennyiségben és/vagy minőségben eltérnek a számunkra szükségestől, az ideálistól. Tehát a magány teljes mértékben szubjektív érzés. Szubjektív, viszont átkozottul rossz: szorongatóan szomorú, sivár, néha szégyenteli, az ember bizonytalan általa, védtelen, esetenként céltalan. És ezzel még nincs vége.

Irodai torna

Írtam már róla pár napja, hogy milyen veszélyei vannak az ülőmunkának, annak, hogy órákig egy helyben ülünk. Főleg, ha még a székünk is kényelmetlen (mint az enyém...).
Találtam egy nagyon jó gyakorlatsort irodai munkát végzők számára, amelyet könnyen be lehet iktatni a munkaidőbe, és felfrissíti az elgémberedett tagjainkat.

Az ülőmunka átka...

Kb. 10 éve végzek ülőmunkát, ebből két év volt a GYED időszaka (amit még véletlenül sem ücsörgéssel töltöttem :) ), tehát elmondhatjuk, hogy 8 éven át napi 8 órán át ültem egy helyben. Pár napja észrevettem a lábaimon nagyon ronda seprűvénákat és és visszereket. Ülés közben (sőt, már séta közben is) fáj a bal lábam, a combom hátoldala és a térdhajlatom. Nem gondoltam, hogy ilyen fiatalon kialakulhat, aztán utánaolvastam...

Gyerekek a szeretetről...

Akarod tudni, mit gondolnak a gyerekek a szeretetről?

Hát ezt .  :) Kellemes időtöltést!

Egyik kedvenc idézetem

"Ha depressziós vagy, a múltban élsz. Ha aggódsz, akkor a jövőben. Ha békében élsz, akkor élsz a jelenben!"   

/Lao Tzu/ 

Mindegy, hogy mit, csak mozogj!

Ma reggel szokásomhoz híven végigolvasgattam a FB oldalam hírfolyamát, és egy nagyon különös bejegyzésre bukkantam. Nem is maga a bejegyzés volt furcsa, hanem a hozzászólások. Ledöbbentem, mert épp egy olyan férfi posztolta ki, aki a mozgás elkötelezett híve, az ország (na jó, Budapest) egyik legsikeresebb és legismertebb személyi edzője. Jellemzően futás, konditerem, és lépcsős edzések alkotják a programját.

Könyvajánló

Szerintem minden anya ismeri Vida Ágit, a kismamablog.hu babapszichológusát, számtalan jótanács megfogalmazóját, az anyák örök segítőjét? Nemrég jelent meg új könyve, már az előszava is nagyon tetszik. Ajánlom minden édesanyának, aki elbizonytalanodik magában, aki úgy érzi, túl sokat (vagy épp túl keveset) aggódik, illetve aki nem érzi az anyai ösztönt, és nem látja mindig rózsaszínnek az életét a picivel.

Itt a nyár...

... és vele együtt a nyári szünet is. Bölcsi, ovi, iskola, minden bezár hosszabb-rövidebb időre. Elképzelni nem tudom, hogy a 10 hetes iskolai szünetet hogy fogjuk megoldani, egyelőre a 4 hetes oviszünet is gondot okoz, mivel szabadságunk már nem sok van, az egyik nagymama dolgozik, a másik pedig 250 km-re él...
A nyaralás se túl jól jön ki idén, mert augusztus közepén megyünk, és összesen 2, azaz kettő napot tudunk így kibekkelni a szünetből. :(

Ha valami, akkor EZ okozhat stresszes tüneteket mostanság a szülőkben. Na sebaj, olvassátok csak el mégegyszer a relaxációs gyakorlatsort!  :)

Idézet

"Szülőnek lenni azt jelenti, hogy az ember egész látható és láthatatlan lényével szüntelenül hat és vizsgázik - ami jó bennünk és tiszta, s ami rossz és koszos: továbbadjuk. Állandó adásban vagyunk, akkor is, ha nem tudjuk. Sőt, főleg akkor! (...) Amit magadban elrontottál, tovább is adod. Nemcsak mint genetikus örökséget, hanem sokkal inkább mint lelki mintát, bűnt és erényt, lényed általad is ismeretlen minőségét. De amit magadban megváltasz - az utódaidban is megválthatod."

/Müller Péter/

A relaxáció...

... avagy ki tudunk-e kapcsolni ÚGY IGAZÁN?

Mitől stresszesek az édesanyák?

Én a kérdést inkább úgy fogalmaznám meg: mitől NEM stresszesek?

Mi az apák legfontosabb feladata?

Nem, nem lettem egyik napról a másikra apa :) , és nem is vendégbejegyzés következik. Csak találtam egy elgondolkodtató idézetet:

"A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat. " /Theodore M. Hesburgh/

Egy régi kedvenc

Írok egy blogot a kisfiamról, és nosztalgiaképpen visszaolvasgattam egy pár korábbi bejegyzést (2011 tavaszáról). Ott találtam ezt a kis történetet, sajnos nem tudom, honnan ered, de nagyon szép és nálam nagyon aktuális.