Hogyan aggódjunk kevesebbet? Ismerjük fel, hogy stresszünket a fejünkben létező szabályok irányítják. Amint félreteszünk néhány szabályt, vagy megszabadulunk tőlük, rögtön nem bosszankodunk annyira, amikor az élet nem veszi figyelembe a szabályainkat.
Tudatosan eldönthetjük: “Senki nem fogja a napomat elrontani.” Kiegyezhetünk magunkkal úgy, hogy: “Arrogáns bankalkalmazottak, parkolóőrök, marcona rendőrök, citromba harapott pincérlányok nem fogják a napomat megkeseríteni!” Emlékeztessük magunkat arra, hogy a világ drámai eseményeinek tükrében egy udvariatlan pénztárossal való konfliktus nem is annyira drámai!"
/Andrew Matthews – Hallgass a szívedre/
Ti mennyire vagytok aggódós anyukák?
Én terhességem alatt azt gondoltam, hogy laza anyuka leszek, nem fogok mindenen görcsölni, mindentől félni, hiszen az élet megy tovább azután is, hogy anyukák leszünk. Csak másképp.
De mostanában úgy érzem, egyre többet aggódom. És meg is magyarázom magamnak, hogy rendben van ez így, mert minden okom megvan rá. Tavaly volt egy súlyos balesete a kisfiamnak a bölcsiben, eltörött a combcsontja, azóta is félve viszem -most már- oviba, félve hagyom ott bárhol. Asztmás, kruppos, sokszor kap el felsőlégúti betegségeket. Félek attól, hogy az apjától örökölte a cukorbetegséget, félek attól, hogy tőlem örökölte a pajzsmirigy-betegséget, a többi felmenő súlyos betegségeiről ne is beszéljünk.
De van ennek értelme? Azon rágódni, hogy MI LESZ? Nincs. Mert nem biztos, hogy meg fog történni, viszont ha erősen gondolok rá, akkor akár be is tudom vonzani.
A mában kell élni, meg kell fogni a szép és boldog pillanatokat. Ha baj lesz, majd akkor aggódom. MOST nem. (És mivel 5 napja nem láttam, ma délután nagyon szorosan magamhoz ölelem!)
kép forrása: pixabay.com
Én terhességem alatt azt gondoltam, hogy laza anyuka leszek, nem fogok mindenen görcsölni, mindentől félni, hiszen az élet megy tovább azután is, hogy anyukák leszünk. Csak másképp.
De mostanában úgy érzem, egyre többet aggódom. És meg is magyarázom magamnak, hogy rendben van ez így, mert minden okom megvan rá. Tavaly volt egy súlyos balesete a kisfiamnak a bölcsiben, eltörött a combcsontja, azóta is félve viszem -most már- oviba, félve hagyom ott bárhol. Asztmás, kruppos, sokszor kap el felsőlégúti betegségeket. Félek attól, hogy az apjától örökölte a cukorbetegséget, félek attól, hogy tőlem örökölte a pajzsmirigy-betegséget, a többi felmenő súlyos betegségeiről ne is beszéljünk.
De van ennek értelme? Azon rágódni, hogy MI LESZ? Nincs. Mert nem biztos, hogy meg fog történni, viszont ha erősen gondolok rá, akkor akár be is tudom vonzani.
A mában kell élni, meg kell fogni a szép és boldog pillanatokat. Ha baj lesz, majd akkor aggódom. MOST nem. (És mivel 5 napja nem láttam, ma délután nagyon szorosan magamhoz ölelem!)
kép forrása: pixabay.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése